Hol legyen a beltéri egység?

Törekedjünk arra, hogy a levegő befújási pontja – tehát maga a berendezés is – a lehető legmagasabbra kerüljön, hiszen a hideg levegő – a fizika törvényeinek engedelmeskedve – lefelé ereszkedik.

A felszerelési magasságot befolyásolhatja a készülék telepítési utasítása, amely egy bizonyos távolságot általában előír, amit a mennyezettől számítva be kell tartani. A klasszikus, oldalfali berendezések esetében a kifúvás mindig a készülék alsó részén található. Ennek következtében a befúvási pont is viszonylag alacsonyra kerülhet. Egy normál belmagasságú lakás esetében így a szóba jöhető legmagasabb pont 210-220 cm magasságban lesz, ami nem teljesen optimális, bár egyéb megoldási lehetőség híján elfogadható. Léteznek olyan berendezések, amelyek közvetlenül a mennyezetre szerelve “emelik” meg a befújási pontot. Ezek a készülékek – bár átöblítés szempontjából is optimumot nyújthatnak, és a kifúvási pont is felkerülhet 250-260 cm-re – terjedelmesebb méretük miatt ütközhetnek esztétikai szempontokkal, főleg lakóterek klimatizálásánál. Optimális megoldást nyújtanak a beépíthető készülékek, amelyek akár még kisebb lakások esetében is alkalmazhatók, és mind a magasponti, mind a vízszintes befúvást megvalósíthatják.

Fújjunk vízszintesen

Egyszerű és logikus. Ha már egyszer alig fejmagasság fölött indul el a hideg levegő, legalább ne lefelé fújja, egyenesen ránk.

Egyszerű, jól megfogalmazható igény. Mégsem egyszerű megoldást találni rá. A hagyományos, oldalfali berendezések esetében személy szerint egyetlen olyan típust ismerek, amely ezt 100%-ban megoldja. A többi berendezés esetében két dolgot érdemes megvizsgálnunk: mennyire közelíti a vízszintest a befúvási irány, illetve megtartja-e ezt az állapotot kikapcsolás után, vagy minden egyes indításkor újra kell állítgatni az optimális szöget.

Vízszintes befújásra alkalmasak az első bekezdésben említett mennyezeti készülékek is. Természetesen e követelménynek is optimumot biztosíthatunk beépíthető készülékekkel, melyekről részletesen is olvashatnak a későbbiekben.

Függőlegesen

Ha már a vízszintes nem megy, akkor legyen függőleges. Ha nincs lehetőség magasra szerelt, vízszintes kifúvású klímakészülék kiválasztására, beépítésére, még mindig lehet érdekes lehetőségeket javasolni.
Többféle olyan berendezés létezik, amely egy radiátorhoz hasonló módon, ún.parapetmagasságban szerelhető fel. Ezek a megoldások az épület falait használják légterelőknek. A függőleges fal mellett fújnak felfelé, így maximum a faltól 15-20 cm-es sávban áll fenn a “sarki szél” veszélye. A fal melletti pár araszt pedig ritkán használjuk hosszas ücsörgésre. Amikor a levegő eléri a mennyezetet, ott “nincs más választása”, mint befordulni – és már kész is a vízszintes befúvásunk. Ráadásul egy maximum csípőmagasságig érő készülék jóval kevésbé feltűnő, mint az, amelyik alig szemmagasság felett van. Ritkán igényelt, kevéssé ismert, mégis igen jó megoldás.

Fújjunk eleget

Amennyiben a klimatizált tér már elérte azt a hőmérsékletet, amelyet beállítottunk, a szinten tartáshoz nincs szükség akkora légáramra, mint a lehűtéshez. Ilyenkor a komolyabb készülékek automatikusan lecsökkentik a légsebességet a minimálisra. A minimális légsebességnek azonban korlátot szab a berendezés működési módja. Az egyszerűbb, ún. ki/bekapcsolós berendezések esetében van egy – nem is túl kicsi – minimális légsebesség, amelynek fenntartása elengedhetetlenül szükséges a készülék hibamentes működéséhez.

A légsebesség optimalizálása érdekében érdemes a kiválasztott berendezés méretét az igényekhez szabva megválasztani. Bár egy túlméretezett készülék gyorsabban lehűti a teret, és a beépített szabályozás miatt túlhűteni sem fogja azt, a nagyobb légsebességek miatt a mindennapos használata mégis zavaróbb lehet, mint a valóban “oda illő” készüléké. Nagyobb zajszint, nagyobb légsebesség, nagyobb huzathatás. A technológia fejlődésével napjainkra természetesen e kérdéskörben is optimális lehetőségekhez férhetünk hozzá.

Kerüljük a szelet

Ha mindent megtettünk annak érdekében, hogy a minimális hideg légáramlás a legmagasabbról a lehető legvízszintesebben fújjon, akkor közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amelyet optimumnak nevezhetünk. Amit még figyelembe kell vennünk, az az elhelyezés.

Ezt három tényező befolyásolhatja:

  • a rendelkezésre álló falfelület, ahova a berendezést felszerelhetjük,
  • a készülék műszaki korlátai (megengedett maximális csőhossz),
  • a kültéri és beltéri egység közötti rézcsővezeték elvezetésének nyomvonala. Hiába találunk egy remek helyet a beltéri egységnek, ha azt nem, vagy csak nagyon csúnyán lehet öszszekötni a kültéri egységgel.

Néhány szempont pro és kontra a teljesség igénye nélkül, oldalfali berendezések elhelyezésével kapcsolatban (amelyeknél minden esetben meg kell jegyeznem: a kivétel erősítheti a szabályt).

  • Szobaajtó feletti elhelyezés: általában ez az a pont, ahol biztos nem zavarja a bútorozást a készülék, és a bejárhatóság miatt a befúvás irányában az ajtó utáni 2-3 m-ben nincs ülő- vagy fekvőbútor, így a befújt levegővel csak áthaladáskor érintkezünk.
  • Hálószoba ágy feletti elhelyezés: a készülék a majdnem vízszintes (vagy ha lehet, akkor teljesen vízszintes) befúvási beállításnál átfúj az ágyban fekvők felett.
  • Hálószoba szobaajtó felett: ha a befúvási irányban közlekedő terület van, pl. az ágy lábrésze elé fúj a készülék.
  • Nappaliban a tévéző kanapé fölé telepítsünk, ha ez elég közel van a falhoz, mert itt is elfúj a berendezés az ülőhely felett. Figyelem: ha az ülőhely távolabb (2-3 m-re) van a faltól, akkor már nem igazak az előzőkben leírtak, mert pont az ülőhelynél érkezik le a hideg levegő a tartózkodási pontra.
  • Összevont helyiségek:
    Műszakilag nem teljesen tökéletes megoldás, de költség szempontjából el kell, hogy fogadjam a közösen hűtött szobákra jelentkező igényeket. Ilyen esetben egyetlen dolgot kell figyelembe venni: a befúvás iránya a lehető legteljesebb mértékben a klímával nem rendelkező, de mégis hűteni kívánt helyiség (helyiségek) felé mutasson. Ezeknél a megoldásoknál egyvalamit ki kell emelnem: azt, hogy a közös klímával hűtött szobák pontos hőmérséklete hogyan alakul majd, szinte lehetetlen pontosan megmondani. Aki azt állítja, hogy ezt tudja, (és tételezzük fel, hogy tényleg tudja), komoly szaktekintélye, sőt kutató úttörője lehet ennek a szakmának. Ami a tapasztalat: egy szerencsés elhelyezéssel a szobák közti hőmérsékletkülönbség 3 0C alá szorítható, és készítettünk már olyan beépítést is, ahol 1 0C-nál nagyobb különbség nem alakult ki három szoba esetében.
    De még egyszer: ez nem egzaktul tervezhető megoldás, hanem egy elfogadható kompromisszum az elvárt komfortszolgáltatás és a rászánt összeg viszonylatában.

Eddigi tapasztalataim alapján egy lakás esetében alaprajz szerint jól eldönthető és kiválasztható az optimális elhelyezés, különösen, ha a bútorozás ismert. Különlegesebb belsőépítészeti megoldások esetén általában helyszíni szemlével vagy építésztervezővel való együttműködés segíthet az optimum megtalálásában.