Törekedjünk arra, hogy a levegő befújási pontja – tehát maga a berendezés is – a lehető legmagasabbra kerüljön, hiszen a hideg levegő – a fizika törvényeinek engedelmeskedve – lefelé ereszkedik.
A felszerelési magasságot befolyásolhatja a készülék telepítési utasítása, amely egy bizonyos távolságot általában előír, amit a mennyezettől számítva be kell tartani. A klasszikus, oldalfali berendezések esetében a kifúvás mindig a készülék alsó részén található. Ennek következtében a befúvási pont is viszonylag alacsonyra kerülhet. Egy normál belmagasságú lakás esetében így a szóba jöhető legmagasabb pont 210-220 cm magasságban lesz, ami nem teljesen optimális, bár egyéb megoldási lehetőség híján elfogadható. Léteznek olyan berendezések, amelyek közvetlenül a mennyezetre szerelve „emelik” meg a befújási pontot. Ezek a készülékek – bár átöblítés szempontjából is optimumot nyújthatnak, és a kifúvási pont is felkerülhet 250-260 cm-re – terjedelmesebb méretük miatt ütközhetnek esztétikai szempontokkal, főleg lakóterek klimatizálásánál. Optimális megoldást nyújtanak a beépíthető készülékek, amelyek akár még kisebb lakások esetében is alkalmazhatók, és mind a magasponti, mind a vízszintes befúvást megvalósíthatják.
Fújjunk vízszintesen
Egyszerű és logikus. Ha már egyszer alig fejmagasság fölött indul el a hideg levegő, legalább ne lefelé fújja, egyenesen ránk.
Egyszerű, jól megfogalmazható igény. Mégsem egyszerű megoldást találni rá. A hagyományos, oldalfali berendezések esetében személy szerint egyetlen olyan típust ismerek, amely ezt 100%-ban megoldja. A többi berendezés esetében két dolgot érdemes megvizsgálnunk: mennyire közelíti a vízszintest a befúvási irány, illetve megtartja-e ezt az állapotot kikapcsolás után, vagy minden egyes indításkor újra kell állítgatni az optimális szöget.
Vízszintes befújásra alkalmasak az első bekezdésben említett mennyezeti készülékek is. Természetesen e követelménynek is optimumot biztosíthatunk beépíthető készülékekkel, melyekről részletesen is olvashatnak a későbbiekben.
Függőlegesen
Ha már a vízszintes nem megy, akkor legyen függőleges. Ha nincs lehetőség magasra szerelt, vízszintes kifúvású klímakészülék kiválasztására, beépítésére, még mindig lehet érdekes lehetőségeket javasolni.
Többféle olyan berendezés létezik, amely egy radiátorhoz hasonló módon, ún.parapetmagasságban szerelhető fel. Ezek a megoldások az épület falait használják légterelőknek. A függőleges fal mellett fújnak felfelé, így maximum a faltól 15-20 cm-es sávban áll fenn a „sarki szél” veszélye. A fal melletti pár araszt pedig ritkán használjuk hosszas ücsörgésre. Amikor a levegő eléri a mennyezetet, ott „nincs más választása”, mint befordulni – és már kész is a vízszintes befúvásunk. Ráadásul egy maximum csípőmagasságig érő készülék jóval kevésbé feltűnő, mint az, amelyik alig szemmagasság felett van. Ritkán igényelt, kevéssé ismert, mégis igen jó megoldás.
Fújjunk eleget
Amennyiben a klimatizált tér már elérte azt a hőmérsékletet, amelyet beállítottunk, a szinten tartáshoz nincs szükség akkora légáramra, mint a lehűtéshez. Ilyenkor a komolyabb készülékek automatikusan lecsökkentik a légsebességet a minimálisra. A minimális légsebességnek azonban korlátot szab a berendezés működési módja. Az egyszerűbb, ún. ki/bekapcsolós berendezések esetében van egy – nem is túl kicsi – minimális légsebesség, amelynek fenntartása elengedhetetlenül szükséges a készülék hibamentes működéséhez.
A légsebesség optimalizálása érdekében érdemes a kiválasztott berendezés méretét az igényekhez szabva megválasztani. Bár egy túlméretezett készülék gyorsabban lehűti a teret, és a beépített szabályozás miatt túlhűteni sem fogja azt, a nagyobb légsebességek miatt a mindennapos használata mégis zavaróbb lehet, mint a valóban „oda illő” készüléké. Nagyobb zajszint, nagyobb légsebesség, nagyobb huzathatás. A technológia fejlődésével napjainkra természetesen e kérdéskörben is optimális lehetőségekhez férhetünk hozzá.
